Szerző: Torma László, 2010. 02. 26.
Korábban úgy terveztem, hogy ha elkészül az FSF.hu Blog, akkor majd írok arról egy blogbejegyzést, hogy hogyan is készült ez az oldal. Aztán rájöttem, hogy ennél sokkal érdekesebb az, hogy mivel készült. Annál is inkább, mert maga az oldal összerakása nem volt különösebben izgalmas, leszámítva az ilyenkor szokásos köröket, mint hogy „Ha átírtam, miért nem változik? Ja, hogy a backupot írtam át… remek…”, és hasonló dolgokat. Ezekkel azonban már mindenki találkozott, aki valaha dolgozott számítógépen, szóval nem különösebben érdekesek. Viszont az, hogy milyen alkalmazások használatával jött létre az oldal, már annál érdekesebb. Már csak azért is, mert a blog.fsf.hu működése, az Alapítvány nevéhez méltón, kizárólag szabad szoftverekkel valósul meg. Érdemes tehát végigtekinteni ezeken a szoftvereken.
A blog.fsf.hu alatt egy szabad blogmotor, a WordPress fut: ez a GPL licenc feltételeinek megfelelően szabadon elérhető bárki számára. Csak lazán kapcsolódik ide, de érdemes megemlíteni, hogy a licenc magyar fordítása is elérhető. A WordPress legfőbb előnye, hogy rendkívül barátságos: könnyen, gyorsan lehet benne jól áttekinthető blogot készíteni, a szerkesztőfelülete pedig szinte kényezteti a szerzőket, éppen csak a vállukat nem nyomkodja gyengéden gépelés közben. Én magam egyébként nagy rajongója vagyok a WordPressnek, és a saját oldalamnál is azt használom.
Az oldal egy Ubuntu 9.10 Desktopon készült el. Szintén csak lazán kapcsolódik a témához, de a Magyar Ubuntu Közösség weboldala, az ubuntu.hu számára az FSF.hu Alapítvány biztosítja a technikai hátteret. Az FSF.hu Blog fejléce GIMP és Inkscape segítségével készült. A GIMP talán az egyik legismertebb szabad szoftver, aminek története összefort a GNU/Linux történetével: viszonylag kevesen tudják, hogy Tux, a Linux kabalapingvinje egy korai (0.54-es) GIMP-pel készült, és Larry Ewing alkotása. Az Inkscape egy kiváló vektorgrafikai alkalmazás, aminek használata szerencsére a hozzám hasonló, grafikához nem különösebben értő laikusok számára sem okoz gondot.
Egy oldalt természetesen tesztelni kell, mielőtt kikerül élesben: én ezt úgy oldottam meg, hogy egy virtuális gépre telepítettem egy Ubuntu 9.10-es kiszolgálót, és először ott próbáltam ki mindent, mielőtt kikerült volna az éles szerverre. Ehhez a KVM virtualizációs megoldást választottam, ugyanis ez gyakorlatilag natív teljesítményt ad a virtuális gépen, és ezt a technológiát a Linux kernel és az Ubuntu egyaránt hivatalosan támogatja. Hasonló megoldást alkalmaz egyébként az FSF.hu Alapítvány szervere, a Barack is, ahol az egyes szolgáltatások szeparálása ugyanezen virtualizációs technikával történik. Maga a KVM használata egyébként rendkívül egyszerű, egyetlen jól paraméterezett parancsot kell kiadni, és onnantól kezdve nagyon kényelmes a használata: egyszerűen átirányítottam a megfelelő portokat a hostgép portjaira, így SSH protokollon keresztül a GNOME asztali környezet saját fájlkezelőjéből, a Nautilusból tudtam rá fájlokat másolgatni, és a böngészőmben néztem a készülő oldalt. Ha pedig konzol kellett, akkor arra szintén ott volt az SSH.
Ha már szóba került a konzol, érdemes megemlíteni, hogy én a saját gépeimen terminált mindig Byobu-val használok. A Byobu a GNU Screen terminál multiplexerre épül, vagyis ez egy olyan eszköz, amivel egyetlen konzolt sokszorozhatunk meg: hasonlóan például a Firefox böngészőhöz, itt is több munkalapunk lehet, amik között egyszerűen tudunk lapozgatni. A Byobu a GNU Screen használatát teszi barátságossá: F2-vel tudunk új lapot nyitni, a nyitott lapok között az F3 és F4 billentyűk között lapozgathatunk. Alulra egyszerűen, menüből beállíthatunk különféle kijelzőket, mint például az aktuális gép IP-címe, vagy a bejelentkezett felhasználó neve. Sőt, ennek az alsó sávnak a színét is ugyanilyen egyszerűen konfigurálhatjuk. Ez azért nagyon hasznos, mert így minden gépen más-más színt beállítva könnyen megelőzhetjük, hogy véletlenül rossz gépben adjunk ki egy parancsot. Természetesen mind a GNU Screen, mind pedig a Byobu szabad szoftver.
Ahhoz, hogy bármilyen munka haladjon, a fentieken túl feltétlenül szükség van még jó hangos zenére is. Mivel pedig a könnyűzene komoly dolog, nagyon nem mindegy, hogy milyen kényelmes az a szoftver, amivel hallgatjuk. Szerencsére GNU/Linuxon rengeteg jó zenelejátszó közül válogathatunk, én személy szerint azonban az Exaile-t preferálom: ez egy Pythonban írt alkalmazás, könnyen áttekinthető és kézre álló felhasználói felülettel. Jól illeszkedik az általam használt rendszerbe, hiszen az üzeneteket az Ubuntu saját értesítési rendszerén, a NotifyOSD-n keresztül jeleníti meg, és GNOME Do segítségével távvezérelhető. Amikor pedig végeztem az aznapra szánt munkával, akkor levezetésképpen játszottam egy kicsit a Mana Worlddel, ami egy nyílt forráskódú MMORPG, vagyis sokrésztvevős, online szerepjáték.
Azt hiszem, ez a kis áttekintés jól mutatja, hogy milyen sokszínű a szabad szoftverek világa. Persze amikor napi szinten használjuk ezeket a programokat, akkor sokszor fel se tűnik: egyszerűen természetesnek vesszük, hogy szól a zene, készül a weboldal, blogokat és mikroblogokat olvasgatunk, csevegünk az ismerőseinkkel, vagyis használjuk a számítógépünket. Néha azonban érdemes egy pillanatra megállni, és visszatekinteni: ezen alkalmazások ugyanis közösségi erőfeszítéssel, a közösség számára jöttek létre. Bár ma már a szabad szoftverek fejlesztésében jelentős szerepet töltenek be a vállalatok, de nem feledhetjük el, hogy mindez közösségi kezdeményezésként indult, és mai napig kulcsfontosságú szerepet tölt be a fejlesztésben a közösség. A szabad szoftvert mi alakítjuk, és értünk van. A szabadság minket szolgál.